Az Esterházy család a 12. század óta ismert ősi magyar nemességhez tartozik. A legkorábbi történelmileg bizonyított őse Mocud Magister Comes de Genere Salamon et Watha volt 1186-ban. Ő volt a Watha nevű település (ma falu: Zlaté Klasy, Szlovákia) birtokosa. Eesterházi Benedek 1421-ben kiűzte a galántai uradalmat. Galanta így az Esterházy család székhelye lett, és Benedek összes leszármazottja a "de Galantha" nemesi előtagot kezdte használni. Galántáról származott a jeles Esterházy Miklós gróf palatinus is, akire nagybátyja, I. István palatinus nagy hatással volt. gróf Illésházy de Illésháza, mint palatinus a magyar király képviselője volt. A család 1601-ben megszerezte a strečnói birtokot, 1614-ben a zólyomi és a dobrá niavai birtokokat, 1626-ban pedig Bytčát az árvai és a ljitvai birtokok egy részével együtt. 1642-ben megszerezték Szintavát és Bernolákovót, 1675-ben a lévai váruradalmat, 1690-ben Vígľaš-t és más birtokokat és birtokrészeket a mai Szlovákia, Magyarország és Erdély területén. Esterházy Miklós gróf 1626-ban megkapta az örökös grófi címet leszármazottai számára. A család mindig is hajlott a vallásosságra, a családból többen a katolikus egyház egyházi méltóságai és vallásos írók is lettek. Köztük volt Esterházy Imrich gróf esztergomi érsek és Magyarország prímása, aki Mária Terézia magyar királynét az akkori fővárosban, Pozsonyban megkoronázta. A Remete Szent Pál Rend nagymestereként, esztergomi érsekként és Magyarország prímásaként mintegy 70 új templomot építtetett az érsekség területén. Ő maga több mint 2 millió aranyat költött vallási és kulturális célokra. A családnak a múltban voltak sikeres és sikertelen időszakai, jó és rossz idők. Az Esterházy családra jellemző a hajlandóság, hogy nem adják fel saját meggyőződésüket, ahogyan a családi jelmondat "DUM SPIRO SPERO" (fordításban: Amíg lélegzem, remélek) is nevezi. A családtagok bátorságukat bizonyították, amikor részt vettek azokban a csatákban, ahol az oszmán törökök több hullámban nyomultak be magyar hazájukba. Védelmezőként segítettek Bécs ostromában és Buda felszabadításában. Az 1809-es osztrák-francia háborúban Napóleon az Osztrák Birodalom tervezett felosztása után függetlenséget ajánlott fel az Esterházy Anton herceg vezette Magyar Királyságnak. Később a koronát is felajánlotta Esterházy Miklós herceg, aki szintén nem fogadta el az ajánlatot. Az Esterházy család mindig hű maradt a magyar királyhoz, bár a nemesség egy része Napóleonnal szimpatizált. Az Esterházyak voltak: Magyar palatinusok, marsallok, horvát bánok, királyi tanácsosok, politikusok, diplomaták, jászói és esztergomi püspökök.